2015. május 11., hétfő

1. bejegyzés

Sziasztok!
Egy új történet jutott eszembe nemrég és úgy gondoltam, hogy ezt megosztom veletek! Remélem, hogy tetszeni fog! Már most van 1 (!) feliratkozóm, amit nagyon-nagyon köszönök! Szép napot! 
Siena S.
2015. 05. 11.



Melody Foster vagyok, 17 éves, félig angol, félig francia származású. Párizsban nőttem fel, de két éve Ausztráliában élek édesanyámmal. Az apámról már 5 éve semmit sem hallottam. Anya könyvelőként dolgozik, de nemrég áthelyezték egy másik városba. Hogy ne kelljen minden nap kocsival órákat utaznia, ezért átköltöztünk Gisborn-be. Azon a nyáron rengeteg minden történt! Olyan titkok láttak napvilágot, amelyekre nem is gondoltam volna! Ahogy pakolásztam a napokban, előbukkant a régi titkos naplóm, amit egy éve kezdtem el írni. Ahogy beleolvastam megtaláltam azt a részt, ahol az akkor nyári kalandokat írtam le. Az elkövetkezendő időben ezt mutatom meg nektek!

 

 Kedves Naplóm!

 2014. 06. 20. péntek

Ilyenkor már rég kitört a nyári szünet. Nincs suli, semmi tanulás. Legkedvencebb évszakom a nyár. Ilyenkor szabadnak érzem magam. Éppen a szobámban fekszem és a kedvenc zenémet hallgatok, mikor anya benyit.
 - Nem tudom, hogy jó vagy rossz hírt kellene közölnöm.. - sóhajtozott.
 - Attól függ! - mondtam és felálltam, mert izgatott a dolog.
  - A munkám miatt el kell költöznünk! Ne haragudj! - mondta.
  - Mi?! - nyögtem ki megdöbbenten. - És mikor indulunk?! - mondtam unott hangnemmel.
  - Gondoltam, hogy nem fog tetszeni! Ma délután - jelentette ki.
  - Ma!? - erre teljesen kiakadtam.
  - Igen! - mondta anya, de már a lépcső közepén tartott.
Akkor, gondoltam magamban, hogy remek! Semmi kedvem nem volt pakolászni, de muszáj, hisz van rá 3 órám. Erőt vettem magamon és nekikezdtem. Hosszas fáradozások után kijelenthettem, hogy kész vagyok. A küszöbön állva csak annyit láttam, hogy egy szomorú, üres szoba tekint vissza rám. Majd elbúcsúztam a kopott tapétától is és a földszintre mentem. Körülöttem minden üres volt. Csak a régi bútorok néztek maguk elé. Na meg az a félelmetes arckép, ami még a nagypapámat ábrázolta. Anya már a kocsiban ült és engem várt, de még mindig a küszöbön néztem vissza. Anya szólt, hogy menjek már. Erre megfordultam és a kocsihoz mentem, majd beszálltam. Anya kitolatott a garázsból és elindultunk. Ahogy mentünk egyre távolabb kerültünk a házunktól. Az úton csak az járt a fejemben, miközben néztem a délutáni tájat, hogy milyen lesz az új ház. Két és fél óra autóút után végre megérkeztünk. Első benyomásom a városról az volt, hogy nagyon nyugodt. A ház, ahol mostantól laktunk sem rossz. Egész barátságos. Azt nem írom le, hogy miket csináltunk, mert az nem lényeges. A következő nap története indított el mindent..